A Damn Natural-ban az a Dudás Tamás énekel és gitározik, aki a Screen-ben
is, de itt másokkal (Orsi és Judit énekesnők, Attila gitáros-énekes, Csaba
basszer) zenél együtt, és teljesen akusztikus a dolog. Amúgy viszont nincs
nagy különbség, az utóbbi években készült Screen nóták között is találni nem
egy hasonló hangszerelésűt, hogy a feelingről vagy az énekről ne is
beszéljek. Igaz, itt a két lány is vokálozik, de jobbára azért Tomi hangját
hallani.
Ez az albumnyi (12 számos) anyag tényleg átkozottul természetes, ahogy a
banda neve is mondja. Zsír egyszerű, de fogós akusztikus gitáros témák, hol
melankólikus, hol szimplán hátradőlős hangulat - akik ismerik az utolsó két
Screen anyagot, azok tudják, miről beszélek. Akik meg nem, azok közül
azoknak fog bejönni, akik bármily irányból jöjjenek is (stoner, Beatles,
indie, britpop, hard rock, akármi), de bírják a fentebb leírt zenét. És az a
helyzet, hogy ilyesmi típusú nótákat jó közelítéssel bármikor találhatsz a
slágerlistákon. Persze, akik azokat játszák, azok mögött mamutcégek és
jókora pénztömegek állnak, míg Damn Natural-ék mögött maximum a saját
árnyékuk, már ha szemből világítják meg őket.
A jó hír az, hogy ők nem ijednek meg a saját árnyékuktól, amire a legjobb
bizonyíték a bónuszként felkerült Fuck You - a Téli Kollekció legvidámabb,
legderűsebb, legfütyörészősebb darabja. Bizony, ez a dal remekül leírja a
hozzáállást, amivel túl lehet élni errefelé, és aminek köszönhető, hogy
Dudás még mindig énekli a nótáit. Dejódejó!