NOT YET - Saját szavakkal

Azt hiszem a címet nem kell nagyon magyarázni. Kb. itt tart a zenekar, ami a sikereket illeti, de még nem adtuk fel, bár már jó néhány éve űrteleszkópon nézünk fel a béka seggére. A vizes fotó vagy 3 éve készült a leghidegebb nyári napon. Orsi (Damn Natural) készítette, azt meg nem nehéz kitalálni, hogy ki merült le a víz alá. Maga a CD nehéz szülés volt, mert valahogy csak csúszott, csúszott, de végül sikerült révbe érni vele. Én úgy vagyok vele, hogy minden Screen anyag egy újabb meglepetés, amikor sikerül megint valamit letenni az asztalra. Olyanok vagyunk, mint egy régi gőzmozdony, amit már ritkán indítanak be, de akkor azért elég szépen elpöfékel.
Na, most ezt pöfékeltük össze!
 
DYNAMO
 
Maga a szám megvan már  legalább 10 éve és az egyik saját demómon vegetált, amíg eszembe nem jutott, és le nem vittem a próbaterembe. Saboza meg Peti azonnal ráérzett. 5 perc alatt kész lett. Husi annyit játszik benne, amennyit kell. Szövegileg azt próbáltam beleírni, hogy néha még magamat is meglepem a csökönyösségemmel, azzal, hogy nem vagyok hajlandó feladni semmit. Ilyen egy állat vagyok én.
 
FAR FAR AWAY
 
Ez is új dal. Az a legjobb benne, hogy legalább kétszer oszlott már fel majdnem  miatta a zenekar, annyira elakadtunk és vergődtünk vele. De érdemes volt. Bár megesik, hogy olyan dalokba fektetünk energiákat, amik eleve halálra vannak ítélve, de ez hála magunknak nem olyan. Saboza, Peti meg Husi is megtalálta benne önmagát, szóval jó játszani, mert folyik, mint a náthás rénszarvas orra Mikuláskor. A szövege olyan emberekről szól, akik megpróbálnak a saját hülyeségük elől menekülni, ahelyett, hogy szembenéznének vele. Önkritika és önirónia nélkül nem lehet messzire jutni.
 
AMSTERDAM
 
Amikor kinn voltam Adriennél (Urban Angel) Hollandiában, elég furán éreztem magam. Jó volt egyrészt, hogy létrejött a projekt, de nagyon hiányzott Orsi és rájöttem, hogy igazán mennyit is jelent számomra. Eléggé fárasztó volt, hogy egy hétig zenélni kellett. Főleg, azért mert kellett, egyfajta kényszer volt, én meg általában akkor írok új dalokat, ha kedvem van hozzá. Utolsó nap reggel volt még egy gitárötletem, de már fáradtak voltunk és nem csináltuk meg. Hazajöttem és abból lett ez a szám. Arról szól, hogy milyen változásokon mentem keresztül néhány nap alatt, meg, hogy alapvetően egy kis hülye gyerek vagyok, tök mindegy hány nyarat is éltem már meg. Őszintén megmondva, annyira szeretem ezt a számot, hogy odasorolnám a klasszikus Screen dalok közé. Van benne valami. És pont ez a valami a legnagyobb hajtóerő, ami továbbviszi a Screen szekerét, mert azt hiszem mind a négyen pont az ilyen dalok miatt zenélünk még mindig.
 
NOT AFRAID
 
Friss csapolás ez is. Saboza pergő igen ott van. Szóló alap nem kevésbé, Husi szóló naná! Peti matat. Szóval ami kell bele az benne van. Mi az, amitől nem félek? Ha van igaz társam, akkor semmitől. Mindenki bekaphassa:-)
 
TAKE ME HOME!
 
Ez is legalább 10-12 éves dal és rajta volt a „Down in the Cellar” demón. De ott is maradt. Azért vettük elő, mert olyan igazi vadregényes Screen dal. Lassan indul, aztán átvált valamibe, bekeményedik, aztán összeesik, mint Mrs. Lipton málna zseléje. Sok jó Husi szóló van benne meg dobok. Azok a koncertek ihlették, ahonnan kézzel-lábbal haza akartam jönni, mivel nem volt közönség, vagy ha volt, háttal ültek a zenekarnak és tojtak ránk. Azért ezeket a „bulikat” szívesen kitörölném az emlékezetemből, ha lenne egy mágikus törlés gomb.
 
 
ANYTIME ANYWHERE
 
Szegény dalocska! Fel akartuk tenni már a Ready for you CD-re, de mivel nem tetszett a végső verzió, ezért lemaradt. Ennek ellenére időről időre mindig felbukkan a koncerteken és úgy gondoltuk, megér még egy esélyt. Bárhol, bármikor bajba kerülhetünk ebben a szar világban. Szóval vigyázzunk, mert csak ez az egy életünk van.
 
I DON’T CARE
 
Egészen új dal, talán kicsit keményebb is a megszokottnál. Nem baj, hagy táguljon a spektrum. Nem árt néha új területekre tévedni a dögunalom elkerülése végett. A címe az, hogy nem érdekel. Akkor jöhet is a jogos kérdés: Mi az, ami nem érdekel? Szóval nem érdekel mi történik a bérházban ahol lakom, a városban ahol lakom, az országban ahol lakom, a bolygón ahol lakom. Nem érdekel a pénz, a siker, a politika, a családalapítás, a házépítés, a nyugdíj, hogy meleg van-e vagy hideg, hogy melyik fasz mi a faszt csinált, csinál vagy fog csinálni . Tényleg nem érdekel! Engem csak annyi érdekel, hogy MA jól érezzem magam, meg az a kevés ember, akit szeretek szintén boldog legyen. Ennyi!
 
JOHNNY WOLF
 
Vagyis magyarul Farkas Jocó. A Screen alapító tagja, aki azóta megjárta a hadak útját, de rendesen. Pofás kis filmet lehetne forgatni az életéről. Olyan számok gitárjaiban működött közre mint: NOWHERE ELSE, GIMME GOOD TIME! Szóval nem kispályás. Amikor volt a nagyon padló korszakom, felvetette, hogy mi lenne, ha kimennék hozzá Amerikába. Gondolkodtam is rajta legalább 7,5 másodpercet, de aztán rájöttem, hogy a démonok az Empire State Building tetejére is követnének és inkább itt néztem velük szembe. Mondtam is Jocónak „Nem megyek én Amerikába”. Az eredeti címe is ez lett volna, de aztán Johnny Wolfra változtattam, mivel  úgy tűnt volna, mintha valami bajom lenne Amerikával. Pedig nincs, mer asse érdekel! :-)
 
TOO LONG DAY
 
Na, ez végképp őskövület. A „Begin the season” utáni korszak (93-94) egyik épkézláb dala. Akkor (legalábbis nekem) akkora kreatív stoppom volt, hogy abba akartam hagyni a zenélést. Talán ez az utolsó dal, ami még Virág Úrral és Hernyóval készült. Oláh Tomival felvettük egy házi CD-re, de a site-ra nem került fel. Arra emlékszem, hogy a koncerteken sikere volt. A zenei részét  imádom, hiszen mindenki igen jókat tett bele. A címe onnan ered, hogy akkoriban sokat koncerteztünk Dunántúlon és reggel értünk csak haza a busszal, rajtam kívül mindenki tudott aludni és horkolni én meg megőrültem. :-)