Holy Shit!

(SZ.K.)

Dudás Tamás, aki a kultikus Screen-ben is aktív, mármeg dupla anyagot rakott össze Damn Natural-os spanjaival. Az egyik CD rockosabb, de csak mértékkel, a másik meg kő akusztikus. Örömzene ez, olyan, ami akár a ’60-as/’70-es években is születhetett volna, Rolling Stones (Midnight Chocolate!), The Kinks, Beatles, ilyesmi alapokkal, némi blues-zal, country-val, de Guns N’ Roses, Pearl Jam, The Cult (pl. The Man Who Had No Shadow) hatásokat is ki lehet belőle hallani. Sőt, a House is on Flames akár még Monster Magnet-nek is elmenne. Hol Dudás énekel, hol valamelyik lány (Judith vagy Orsi), itt egy kis zongora, ott furulya fűszerezi a dolgot, de amúgy a névhez illőn átkozottul természetes muzsika ez. Van, aki ilyen dalokkal lemezmilliókat ad el, más meg Sajószentpéteren a fűtetlen próbateremben szenved. Gy.k., Dudásék az utóbbiak. Illetve nem szenvednek annyira, mert tisztán lejön, hogy szeretik ezt csinálni, és lehet, ha csak úgy lenne szabad zenélnie bárkinek, ahogy ők csinálják, akkor 1000 bandából 990 abbahagyná, de az lenne a jó világ.

Az egész anyag fürdik a feelingben, és akármilyen pőre is a hangzása (a jó öreg házi körülmények), hat. Van, amitől szinte a tábortűz melegét is érezni, van, ami felvidít esős napokon (pl. a Damn Natural című), másiktól meg ki kell nyitni az esernyőt, úgy hozza a szomorúságot (pl. Stormy Days). A szövegek is a megszokott dolgokról szólnak: pl. hogy akármilyen rossz a helyzet, Tamásékat nem érdekli, mert itt vannak egymásnak, meg nekik a zene, és így nekünk is, és ha ez nem jó, akkor nem tudom, mi az. De meg vannak filózósabb-lelkibb szövegek is, jellemzően az ex-Bedlam basszer Mester Csabától, de azok is jók, nincs mit tenni.

www.damnnatural.hu

U.N. 9